Alkalmatlan ötvözetek, széteső golyóscsapok
A 2000-es év elején kezdődött – keresi meg kérdésemre a történet elejét. – A réz és más színesfémek ára nőni kezdett, egyidejűleg a fémipari gyártókapacitás a Távol-Keletre költözött. A termékek olcsóbbá tétele miatt vékonyítani kezdték a fémeszközök falát, például a vízórabekötő csonkok hollandiját.
Elsősorban a golyóscsapok és a fittingek terén vált érezhetővé hamarosan a minőségromlás. A tömegtermelés érdekében fröccsönthető fémötvözeteket kerestek a gyártók: és megtalálták a spiátert (más néven zamakot). A spiáter cink-alumínium ötvözet, kismértékű rézadagolással, amit a szilárdság javítása érdekében adnak hozzá. A „rézcseppek” elkülönülnek az alumíniumtól, mint a betontól a vas.
Ez az anyag nem rossz választás, ha a tulajdonságainak megfelelő helyen alkalmazzák. Nedves környezetben azonban a fémkristályok között galvánáram keletkezik. Az eredmény: elektrokémiai korrózió következik be, az anyag szivacsos lesz, széttörik.
– Egy általam üzemeltetett társasházban évente két-háromszázezer forint kárt okoztak az ebből eredő csőtörések – mondja el Forrai Zsolt. – Ha a törés a HMV-oldalon jött létre, akkor a lakóközösség hődíjszorzóiban jelent meg az elfolyt meleg víz díja. A biztosító ezeket a költségeket nem téríti, csak az általa elfogadott helyreállítási kárértéket. Sajnos ebben az épületben jellemző a lágyforrasztott kötés, a spiáter szerelvények, az olcsó hajlékony csövek alkalmazása. Egy általam építtetett és ellenőrzött másik társasház gépészeti rendszerében az 1993-as üzembe helyezéstől máig egy havária sem történt, igaz, itt nincsenek jelen a felsorolt anyagok.
●: Mennyi az élettartama a spiáter eszközöknek?
●●: Meleg vizes cső esetében két-három, hideg vizes cső esetén négy év.
●: Hány szerelvényt hozhattak be az országba ebből az anyagból?
●●: Nem hivatalos információ szerint közel hatszázezer darab szerelvényt importáltak. Sajnos az olcsóbb forróvíz-tárolók szelepei, sarokcsapjai is ilyen ötvözetből készülnek, ahol az igénybevétel még nagyobb. Az idő múlásával sorra jönnek majd elő a korrózióból adódó meghibásodások mindegyik területen.
●: Mi lehet a megoldás?
●●: Egy lehetőséget látok: ezeknek a termékeknek általában nincsen műbizonylata, terméktanúsítványa, amelyek igazolnák, hogy ki a gyártó, ki a forgalmazó, melyek a termék műszaki paraméterei. Ha a vásárlásnál az épületgépész kollégák nem kapják meg ezeket az iratokat, ne vásárolják meg az alkatrészeket! Havária esetén ugyanis nekik kell viselniük majd a kár terheit… Viszont, ha a kereskedő számon kérhető, nekik nem lehet gondjuk.
Forrás: http://www.muszakilapok.hu/