magyar / deutsch

Euroterm Épületgépészeti Kft.

9400 Sopron, Faller Jenő u. 14.


       

Napelem - tények és tévhitek

2012. okt. 10.
Szimbolikus időjárás: szürke esőfelhőkkel sötétített ég várta múlt héten a napelemekkel foglalkozó európai kongresszust és a hozzá kapcsolódó hatalmas kiállítást Frankfurtban. A több mint száz országból érkezett négyezer résztvevő egy roppant gyorsan változó, forrongó terület helyzetét és lehetőségeit próbálta áttekinteni.

Az első meglepetés: a napelemes áramfelhasználásban világelső németeknél a megnyitón senki nem képviselte a kormányt. Pedig tavaly a
megújuló energiákba való befektetés fele a világban a napelemeknek jutott. Ez a világ egyik leggyorsabban fejlődő ágazata. 2011-ben 30 százalékkal bővült a napelemipar, s két éve ez a fajta zöldenergia vonzza a legnagyobb tőkét, tavaly 98,5 milliárd eurót. Ráadásul a piac kétharmada Európáé.

A helyi hivatalosságok távolmaradása azért is volt furcsa, mert
Németország kancellárja a tavalyi fukusimai tragédia után nagy sebesen
kijelentette: leállnak az atomenergiával, s az alternatív áramtermelés
felé fordulnak. Csakhogy ennek mikéntjéről a színfalak mögött heves
vita folyik, és hát jövőre választások lesznek. - Senki sem akar
népszerűtlen döntéseket hozni - magyarázta lapunknak dr. Arnulf
Jäger-Walden, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának megújuló
energiákkal foglalkozó munkatársa.

Pedig egy év alatt, épp Németországban nagyon jelentős dolgok
történtek a napelemes áramtermelésben. Több helyen például a vártnál
jóval hamarabb, már az idén elérték az iparágban varázsszóként keringő
gridparitást, azaz azt az értéket, amikor a napelemekből származó áram
nem kerül többe, mint a fosszilis forrásokból nyert villamos energia.
Ehhez persze sok tényező járult hozzá. Egyrészt a tudatosan
alkalmazott betáplálási tarifa, a feed-in alkalmazása. Ez azt jelenti,
hogy a napelemes háztartás árammérője visszafelé forog, ha nem
használja, hanem termeli és visszatáplálja a hálózatba az áramot,
amelyért neki többet fizetnek, mint amennyiért ő veszi azt.

Másrészt a napelemek ára meredeken zuhan. Igaz, ez a kínai termelőknek
köszönhető, akik a tajvaniakkal együtt már a világ napelemgyártásának
65 százalékát adják. A konferenciával párhuzamosan tartott
Európa-Ázsia napenergia-fórumra feszült helyzetben került sor. Az
Európai Bizottság két héttel korábban indította meg történetének
legnagyobb dömpingvizsgálatát a kínai napelemgyártók ellen, akik
tavaly az addig szokásos piaci árnál 60-80 százalékkal olcsóbb
termékeikkel az uniós piac 80 százalékát fedték le, s tucatnyi európai
vállalat - köztük a világ valaha első napelemgyártó cége -
tönkremeneteléhez járultak hozzá a kínai állami bankok nevetségesen
olcsó hitelei és jelentős kormánytámogatások segítségével.

Az utóbbi tilalmát persze a Kereskedelmi Világszervezethez csatlakozó
Kína 2001-ben maga is aláírta. A német fogyasztók jelenleg igen olcsón
juthatnak napelemes rendszerekhez. A beruházásnak ugyan csak a harmada
a napelemek ára, a többit a telepítés és a rendszerbe állítás
költségei teszik, de az inspiráló árak pezsgésbe hozták a
naptetőpiacot. Ám lehet, hogy a bizottság lépéseinek hatására a kínai
export visszaesik, a túltermelés csökken, az árak nőnek, s ismét nem
éri meg majd a naptető: a gridparitás távolabb csúszik. Ám a piac
globális, Kína mellett több ázsiai ország, sőt Mexikó és Kanada is
nyomul, a termelők hosszú távon nem tudják emelni az áraikat, az
igények és a termelés közti egyensúly lassan beáll.

Jelenleg Európa energiaszükségletének csupán 2 százalékát fedezik a
napelemek, ami Ausztria éves energiaigényével egyenértékű. A további
fejlődéshez tudományos előrelépésre (is) szükség van. A konferencián
nagyon sok újdonságról lehetett hallani. A globális termelés 85
százalékát adó napelemtábla változatlanul szilíciumszeletekből készül,
egy- vagy multikristályos változatában. A korábbi szilícium hiány
megszűnt, meredeken esnek a nyersanyagárak.

A jelenleg legnépszerűbb egykristályos napelemek hatásfoka 14-20
százalék között mozog (ilyen mértékben képes a nap fényét elektromos
árammá alakítani), a multikristályos változatoké 12-17 százalékos. A
fejlődés következménye a szeletek vastagságának csökkenése és a
hatásfok növelése. Léteznek ún. vékony rétegű napelemek is, amelyek
akár csak 2-3 mikrométeres vastagságú, zömmel amorf szilíciumréteg
üvegfelületekre való leválasztásával készülnek. Ezeknél nincs vágási,
szeletelési veszteség, kevesebb alapanyag kell hozzájuk.

Igaz, a hatásfokuk csupán 5-7 százalék, de egész házfalakat is be
lehet burkolni velük. Továbbra is próbálkoznak a szilíciumot leváltó
egyéb elemekkel, rézzel, indiummal, kadmiummal, tellúrral és ezek
kombinációival. Így 11-13 százalékig sikerült feltornászni a
hatásfokot, ám az összes vékony rétegű technológiát használó cég
együttesen is csak 13-15 százalékot képvisel a világ idei
napelemtermelésében, és a fejlődés ebben az irányban meglehetősen
lassú.

Ugyanez érvényes a műanyag alapanyagban eloszlatott nanoméretű
félvezető fém-oxid-szemcsékre alapuló napelemgyártásra is. Az ilyen
fóliaszerű napelemeket szinte nyomdai technológiával
szobahőmérsékleten akár ruhára is fel lehet festeni, de a hatásfokuk
csak néhány tized százalékos. Ezekkel azért egy laptopot fel lehet
tölteni, viszont az áramtermelő képességük pár év alatt szertefoszlik.

A fejlődés legnagyobb gátját a szakemberek nem a műszaki-tudományos
fejlődésben, hanem a politikai akaratban látják. Az EU ugyan
kidolgozta a maga koncepcióját a megújuló energiák támogatására, s
ezek arányát 20 százalékra szeretné emelni 2020-ig, ám a
megvalósításhoz egységes iparpolitika és energetikai modell kellene.
Ennek hiányában hiába mozog a piacon rengeteg cég, a versenyképességük
kicsi.

Tavaly összesen két európai vállalat volt képes 500 MW-osnál nagyobb
napelemkapacitás előállítására, miközben Kínában 15-20 ilyen cég
dübörög. Mint Dominique Ristori, az Európai Bizottság Egyesült
Kutatóközpontjának főigazgatója a konferencia megnyitóján megjegyezte,
az unió nem mondhat le a zöldenergiákról, hiszen kőolajszükségletének
95, a felhasznált földgáznak pedig 60 százalékát importálja, ezek ára
növekszik, s magas arányuk összeegyeztethetetlen a klímavédelemmel.

Az unión belül a napelemes rendszerek telepítése terén Németország az
első. Őt követi a sokkal naposabb Olaszország és Spanyolország, utánuk
a napos órákkal kevésbé megáldott, viszont a zöldtudatosságban
élenjáró Csehország következik. Sajnos a fosszilis energiákhoz még
mindig túl sok támogatást adnak. Fatih Birol, a Nemzetközi Energia
Ügynökség vezető közgazdásza tavaly ezeket a szubvenciókat a globális
energiarendszer vakbélgyulladásának nevezte, amit ki kell operálni,
hogy egészséges és fenntartható jövőt építhessünk.

Teljesen újra kéne gondolni az áramtermelés és -elosztás rendszerét -
erősíti meg Arnulf Jäger-Walden -, de a régi szereplők lassítani
akarják a változásokat. Jelenleg például sehol nincs lehetőség rá,
hogy ha egy családi ház napelemeiből áramtöbblet keletkezik, azt át
lehessen adni a szomszédnak. Egy ilyen szövetkezeti modell lehetővé
tenné a tagok fölös megújuló energiáinak egymás közti cseréjét, s egy
saját tároló építésével a fölösleg tárolását is, így függetlenné is
válhatnának a hálózattól.

Hazánkat a hatalmas kiállításon egyetlen cég, a napelem-alapanyagok
minőségvizsgálatában világszerte jeleskedő Semilab Zrt. képviselte.
Berendezéseiket eddig is külföldön adták el, ám a túltermelési válság
időszakában nem indul új beruházás, ezért ők most inkább a
félvezetőiparra koncentrálnak. Pavelka Tibor elnök-vezérigazgató
szerint hazánkban inkább a szélenergiás áramtermelés lódult meg.
Hosszú távon viszont a napelemeknek lehet nagyobb szerepük, hiszen a
háztetőre szerelt rendszernél ott termelődik az áram, ahol
felhasználják, nem kell az áramot elvezetni, és a napsütés egyébként
is kiszámíthatóbb, mint a szél. Egyelőre azonban egy átlagos családnak
sokba kerül egy ilyen rendszer.

- Pedig maguknál többet süt a nap,mint nálunk - mondja Winfried
Hoffmann, az Európai Fotovillamos Ipar Szövetségének német elnöke. -
Tudja, hosszú háborút vívunk, amelyben az hozhat áttörést, ha az
átlagembernek is megéri majd a napelemek beszerelése. Ha tömegek
használják majd a napelemet, a politikai széljárás is megfordul.
Sajnos ma még nem ez a helyzet. Az elmúlt három évben a konzervatív
német lapokban nem sok pozitív cikk jelent meg a napelemekről. Néha
úgy érezzük magunkat, mintha ketrecben élnénk. Reméljük, egyszer ez is
kinyílik, és ránk süt a nap.

Nem a mi napunk

A napkollektorok (napenergiás vízmelegítő rendszerek) után most a
napelemek (a napfényt elektromos eneregiává alakító berendezések)
képviselhetnék a háztartási zöldenergia-beruházásokon belül a
"húzóágazatot". Igény lenne rá, ám a finanszírozási és az
adminisztrációs nehézségek alaposan visszavetik a potenciális
keresletet. Egy kisebb, 1,6 kilowattos rendszer jelenleg nagyjából 1,4
millió forintba (vagyis minden kilowatt szűk egymillió forintba)
kerül, ami egyrészt jelentős csökkenés a néhány évvel ezelőtti árakhoz
képest, másrészt viszont még mindig túl sok ahhoz, hogy az "átlag
család" zsebből kifizesse.

Az évente egyszer, egy-két hétre megnyíló pályázati támogatásokra nem
lehet építeni, olcsó bankhitel pedig jelenleg nincs, pedig a napelem
garantáltan megtérülő beruházás lenne - főként az áramszolgáltatók
együttműködő magatartása esetén. A jogszabályok szerint a szolgáltató
köteles megvásárolni a napelemes "termelőtől" a mindenkori felesleget,
ám a szerződés megkötése és a speciális villanyóra felszerelése idei
tapasztalatok szerint akár fél évig vagy még tovább is húzódhat. Úgy
tűnik, sem az állam, sem az energiaszektor nem akarja igazán, hogy
sokan használják áramtermelésre a háztetőjüket.

Forrás: 
http://nol.hu/


Kapcsolódó képek