Két legyet egy csapásra

Woodall és csapatának ötlete megkapó: végy piszkos vagy sós vizet, reagáltasd egy fémötvözetekből álló reaktorban, hogy alkotóelemeire bomoljon és táplálj a keletkező hidrogénnel egy üzemanyagcellát, ahol hidrogén a levegő oxigénjával reagálva ismét vízzé alakul, miközben a kémiai energiából elektromos energia lesz. A reaktort úgy válaszd, hogy a reakció hőmérséklete inkább magas legyen, hogy a vízgőz keletkezzen. Ugyanis a baktériumok így nem élhetik túl, vagyis a víz, kondenzáció után ivóvízként használható lesz.

A kutatók az első lépésekhez már megtalálták a megfelelő eszközt: sikerült kifejleszteniük alumíniumnak, galliumnak, indiumnak és ónnak olyan ötvözetét, amely további aktiválás nélkül a vízzel heves reakcióba lép és azt hidrogénre és oxigénre bontja. Mindehhez használható szennyvíz, ahogy szennyezett talajvíz vagy tengervíz is. Hulladékként a „képzelt” laboratóriumi kísérletben főként alumíniumhidroxid jön létre, ami pedig különböző ásványokban természetesen is megtalálható – a megsemmisítéssel így tehát nincs probléma.

A reaktor ötvözetéből, és az üzemanyagcellából álló eszköz megépítve kevesebb, mint 50 kilót nyomna, és így könnyen kezelhető valamint nagyon mobil is lesz, mondják a kutatók. Ők már a költségeket is kiszámolták: egy liter ivóvizet kb. 30 centért lehetne előállítani, egy kilowattóra áram úgy 35 centbe kerülne. Ez nem éppen olcsó, jegyzi meg Woodall, de ez az ár – összehasonlítva egy a helyszínen kiépített erőmű és vezetékhálózat működtetési költségeivel – rendkívül kedvező. Egyelőre viszont még várni kell, hogy bevethető legyen a gép, még akár éveket is igénybe vehet a további fejlesztés és tesztelés.

További információk itt találhatók.

Forrás: www.mernokbazis.hu Ivicsics Miklós